HTC One S teszt

HTC One S: középkategóriában hódít

Nálunk járt a tajvani gyártó HTC One S készüléke, amely az idén debütált, egyelőre három tagú One széria erős középkategóriás tagja. A nagytestvér, az abszolút csúcskategóriás HTC One X már megjárta a Telefongurut, a teszt róla itt olvasható. A VIP Phone által biztosított HTC One S tesztkészülék icipici gyári dobozban érkezett, a gyári tartozékok, úgymint az adatkábel, a hálózati töltőfej és a sztereó headset, adottak. MicroSD kártya nem járt a készülékhez, hiszen nem bővíthető a belső memóriája.

Ami a külsőt illeti, kimondottan szép mobilról beszélhetünk. A gyártótól szokatlannak számít a mostanában igen divatos vékony burkolat, a One S ugyanis mindössze 7.8 mm vékony, ráadásul esetében is unibody kivitelről beszélhetünk, tehát egyetlen darabból áll a készülékváz. Az ezüst és fekete színekben kapható One S-ből az előbb említett alumínium, míg az utóbbi már a bejelentéskor bemutatott „mikroív oxidációs” technológiával színezett. Ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag nagyfeszültségre – egészen pontosan tízezer voltra – kapcsolják a vázat, ez pedig a kémiai folyamatoknak köszönhetően kerámiaszerű – nagyon kellemes tapintású – bevonatot képez rajta. Elméletileg emiatt rendkívül ellenállónak kellene lennie a külsőnek, ennek ellenére mégis karcolódik, legalábbis az interneten erre utaló fórumbejegyzések olvashatók. Az első, hibás szériát állítólag vissza is hívta a cég. Az összeszerelésre, minőségre panasz nem sok lehet, abszolút első osztályú a One S.

A One S előlapjának nagy részét a 4.3 colos, 540×960 képpont felbontású, Super AMOLED megjelenítő foglalja el, amely ezúttal nem RGB, hanem a sokat szidott – de miért? – Pentile mátrixos, extraként Gorilla Glass védelemmel. A kép gyönyörű, a betekintési szöge hatalmas, abszolút helyén vannak az élnk színek és a kontraszt is. A megjelenítő felett a gyártó logója, a távolság- és fénymérő szenzor, valamint a VGA felbontású előlapi kamera foglal helyet, tetszetős, hogy hangszórórács ezúttal nincs, a burkolatot fúrták meg és ezek alá rejtették az elmulasztott eseményeket jelző LED-et. A kijelző alatt az Android 4.0 Ice Cream Sandwich-hez szükséges három érintőgomb foglal helyet.

A mobil jobb oldalán a hosszú hangerőszabályzó, bal oldalon a microUSB védelem nélküli portja, alulra a mikrofon, felülre pedig a bekapcsológomb/képernyőzár és a 3.5 mm-es jack dugó csatlakozója került a másodlagos mikrofon mellé, ez utóbbira a zajszűrés miatt van szükség. A HTC One S hátulja letisztult, a középső fém rész alatt és felett egy-egy műanyag betét található, ezek a jobb rádiójelek vételére szolgálnak – hogy ne járjanak úgy a felhasználók, mint anno a HTC Legend esetében, amely teljes fém háza radikálisan lefogta például a Wi-Fi jeleket. A felső rész eltávolítása után férhetünk hozzá a microSIM tartójához. A hátlapot alul a piros Beats Audio felirat díszíti, de feltűnő jelenség még a piros keretbe foglalt kamera is.

A burkolat alatt egy kétmagos, 1.5 gigahertzes Qualcomm MSM8260A processzor került – más nevén Snapdragon S4 – 1 gigabájt RAM és egy Adreno 225 grafikai gyorsító társaságába. Igen komoly trió ez így együtt, gyakorlatilag csak a HTC One X nagytestvér tud jobb benchmark adatokat produkálni tőle. A rendszer a már említett Android 4.0.3 gyárilag HTC Sense 4.0 kezelőfelülettel megspékelve. Az említett UI-ról a One X tesztben bővebben írtunk, érdemes azt is átfutni azoknak, akik még nem találkoztak élőben a tajvaniak fantasztikus launcherének legújabb verziójával.

A One S nyolc megapixeles kamerája BSI, tehát hátsó megvilágítás szenzorral felszerelt, így gyengébb fényviszonyok között is jó minőségű fotók készíthetők vele. Erre segít rá az F2.0 fényerejű, 28 mm-es lencse is. Tovább módosítottak a kameraszoftveren, így szabadon válaszható a képarány, az ISO, a fehéregyensúly, a számos hatás, arc- és mosolyfelismerő, HDR mód, stb. A LED vaku és az autofókusz jelenléte egyértelmű, egyedül a fizikai kamera gyorsgombot hiányoltuk (mint újabban szinte minden okostelefonból). Jópofa funkció, hogy az 1080p felbontású videók rögzítése közben is gond nélkül készíthetők fotók. A mobil MP4-ben készít videókat, lejátszás tekintetében pedig viszi a wmv, mp3, m4v, 3gp és avi kiterjesztést is.

A zenelejátszót bemutattuk már a HTC One X tesztben, a Sense 4.0-val ugyanis megújult, minimalista külsejű lett, ám a funkciók nem hiányoznak. Adott az ID3 tagek szerinti szűrés, képes mutatni és akár le is tölteni az albumborítókat, van véletlen lejátszás, ismétlés, hangszínszabályzó, Soundhound zenefelismerő és kereső, ha több információra vágynánk egy-egy zenével kapcsolatban. Ha headsettel hallgatunk zenét, akkor érdemes a Beats Audiot bekapcsolni, szebben szól vele a zene. A zenei részt RDS-es FM-rádió egészíti ki.

Ami meglepő volt, hogy tényleg nem bővíthető a beépített 16 gigabájt tárhely, amely valójában ugye nem ennyi, hiszen 2.2 gigabájt a programoknak kell, 9.9 gigabájt marad a felhasználónak, az összes többi pedig a rendszernek szükséges. Szerencsére ha már fizikai tárhely nincs is több, legalább a Dropbox biztosít 50 gigabájt háttértárat a felhőben két évig ingyenesen.

Adatkommunikáció tekintetében hibátlan a HTC One S, adott ugyanis minden, amire csak szükség lehet: GPRS, Edge, 3G, HSPA+ (21Mbit le- és 5.76Mbit feltöltéssel), Wi-Fi 802.11 b/g/n, Wi-Fi Direct, Wi-Fi hotspot, DLNA, 4.0-s Bluetooth, valamint MHL is, ergo használható HDMI kimenetként is például kompatibilis tévével való adatátvitelhez. A beépített böngésző tökéletes, lejátssza a beágyazott videókat, mutatja a flash tartalmakat, kezeli a több ablakot, jól tördeli az oldalakat, egyszóval hibátlan. A beépített, 1650 mAh-s akkumulátorról már ugyanez nem mondható el, ugyanis két napig nem nagyon fogja húzni, ráadásul esetében még azzal sem játszhatunk, hogy pótakksit szerzünk be, ugyanis házilag – a garancia megmaradásával – nem cserélhető az erőforrás (esetleg külső akkumulátor még szóba jöhet).

A HTC One S tesztkészüléket a VIP Phone biztosította, amelyet ezúton is köszönünk!