Samsung Galaxy A52 4G teszt

2017-ig a Samsung Galaxy A5 telefonok nagyon népszerűek voltak a kedvező tudásukkal és néhány prémium funkcióval, 2018-tól kezdődően pedig a J szériát összevonta a vállalat az A termékcsaláddal, viszont a sikertörténet nem állt meg, ragyogó népszerűségnek örvend az A50 széria eddigi mindhárom tagja, azaz az A50, az A51, és az A52 is okkal népszerű.

Kicsomagolás

Ez az unboxing élmény nem volt különleges, ha jópár évvel fiatalabb lennék, akkor a pukkasztós fólia önfeledt szétpattogtatásával jól elszórakoztam volna, de jelenleg jobban érdekelt a Samsung Galaxy A52 LTE, annak ellenére, hogy dobozt sajnos nem kaptunk, és a 15 wattos töltőfejet, valamint az USB-C kábelt sem ismerhettem meg személyesen. Ez utóbbihoz jó tudni, hogy 2.0 verziószámú, ez kevésbé érdekes, de az OTG-támogatás már többeket érdekelhet.

Számomra ez még a kisebb probléma volt, a készülék rózsaszín színe férfiként egyáltalán nem jött be, én a fekete-fehér-szürke vonalon mozgok, de a szín ízlés kérdése.

A telefon semelyik oldalról nem nyújt különlegességet, a keret a megszokott 3 gombot, 2 mikrofont, hangszórót, töltő portot rejti. Félig-meddig kuriózumként ettől függetlenül érdemes megemlíteni a jack csatlakozót, egyszerűen boldogsággal tölt el a jelenléte, boldogan dobom hátra jobb kézzel bal váll fölött a jack-type-c átalakítót ilyenkor.

A Galaxy A szériában 2017-ben volt utoljára vízálló telefon megtalálható, de a Samsung marketingesei realizálták, hogy ez egy szerethető tulajdonság volt, és rímekbe szedve írtak a tervezőknek, mérnököknek egy levelet, hogy a kerüljön IP67 vízállóság az A52-be. És került. Igen, a középkategóriában, a megfizethető Samsungok között!

Az anyaghasznalat nem az, amit az ember mindenképp szeretne egész nap fogdosni, a keret, valamint a hátlap műanyag, viszont az előlap Gorilla Glass 5-ös üveg. Prémium érzete nincs a mobilnak, de bármilyen tok instant megoldást jelent a problémára.

Ha esetleg telefonos hangszóróból szeretnéd megszólaltatni a muzsikát, ha nem egy earrape “feldolgozást” indítasz el, nem lesz fülsértő a hangzás, olyannyira, hogy jó lesz a sztereó hangszórónak köszönhetően, ami a beszédhangszóróból és a fő hangkeltőből áll.

A Samsung nagyon keményen dolgozott azon, hogy ne csak jó ajánlat legyen önmagában a Galaxy A széria, hanem vizuálisan is tetszetősek legyenek a tagjai, ezért kaptunk a korábbi modellekhez képest frissített dizájnt. Ezek a marketing eszközök a fiatal Z generációt célozzák meg.

Az új kialakítás a hátlapot helyezi a fókuszba, amely puha és selymes felületű, hasonlít a műbőrhöz. A GAlaxy A52 nem különösebben vaskos, de mégis valamivel vastagabb, mint elődje, 159,9×75,1×8,4 mm és kissé nehezebb 189 grammot nyom a mérlegen.

Hardver

A Samsung Galaxy A52 a nyolcmagos Snapdragon 720G típusú csippel rendelkezik, 8 nanométeres technológiával készült, ami pár éve még irigylésre méltó volt. A teljesítmény teljesen rendben van, nem voltak akadások.

Az egyetlen problémám az volt, hogy a kamera számtalanszor random kikapcsolta magát, de azt egy átlagos újraindítással orvosoltam, szóval a probléma szoftveres eredetű volt.

A tárhely a hibrid SIM-tálcával - azaz 2 nanoSIM, vagy 1 nanoSIM és 1 microSD kártya megoldással - bővíthető, viszont az opciók választéka is elég nagy. A tároló kapacitása lehet 128GB, amihez vagy 4 vagy 6 vagy 8 GB RAM társul, de lehet 256 GB is 6 vagy 8 GB RAM-mal. Wi-Fi 5, Bluetooth 5.0, NFC, A-GPS, Glonass és Galileo, valamint BDS támogatottság a rendelkezésre áll.

Szoftver

A Samsung Galaxy A52-n a már sokszor részletezett Android 11 fut One UI 3.1-gyel, a rendszerről készült idén már egy komplett cikk, érdemes elolvasni.

A gyártó ígéretei szerint három fő verziófrissítést fog kapni a készülék, valamint négy évig biztonsági frissítéseket is. Ez azt jelenti, hogy a Samsung Galaxy A52 meg fogja kapni 2023-ban az Android 14-et! Finoman szólva is hatalmas érv lehet új telefon választásakor.

A szoftver azt tudja, amit bármi más, van sötét mód, gesztusvezérlés, edge panel, de az app drawert is elérheted egy mozdulattal. Sajnos a virtuális asszisztens alapból maga Bixby, de a Google asszisztens is rendelkezésre áll, aki MrWhosetheboss tesztje szerint még Siri-nél is viccesebb, sőt, mi több, szebben is énekel.

Ami említésre méltó ennél a One UI verziónál, az az értesítési előzmények. Ez gyárilag nincs bekapcsolva, de érdemes, mert jól jön, amikor túl gyorsan húzunk el egy értesítést és nem találjuk, miről is volt szó. Nagyon apró, de annál hasznosabb lehetőség.

A Samsung Music Share csak egy példa egy meglehetősen fejlett szoftverfunkcióra, amely eredetileg zászlóshajó opciónak indult, ám mára hozzáadott értéket hoz a középkategóriába. Érthető, hogy a Samsung kiemelte a Music Share "divatos" jellegét, és azt, hogy miként teszi lehetővé a zenelejátszást egy barátja Samsung telefonjához csatlakoztatott Bluetooth-kiegészítőkön keresztül. Ezért a funkciót kiemelkedően reklámozzák a Galaxy A52-n.

Szintn natív Android 11 fejlesztés, amelyet a Samsung is beépített a One UI 3-ba, az a lehetőség, hogy az alkalmazásokat a lap tetejére rögzíthetjük a Megosztás opciónál. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyek elgondolkodtatnak, hogy lehet, hogy az Android 11-ig kellett várni egy ennyire hasznos lehetőségre.

A tárcsázó is átesett némi kozmetikai változáson. A hívás közbeni képernyő esetében két elrendezésből választhatunk. Beállíthatunk egy háttérképet vagy videót is, bár az összes hívásnál ugyanaz lesz - nem lehet mást egyénenként megadni.

Rengeteg más kisebb vizuális változást is találunk szerte a One UI 3.1-ben.  A Samsung kiváló téma támogatása és gazdag online választéka is jelen van. Ugyanez vonatkozik a rendszer navigációs opcióira is, van lehetőség gesztusvezérlésre vagy a régi stílusú megoldásra is.

A Galaxy A52 meglepően gazdag választékkal rendelkezik a Samsung további szoftveres funkcióinak választékával. Olyanokra gondolok, mint az Edge panelek, a Bixby vagy a SmartThings platform teljes integrálása. De ott a Game Launcher, a játékok központja, amely lehetőséget nyújt a figyelemelterelés korlátozására is. A Samsung továbbra is úgy döntött, hogy a DeX nem képezi az A52 repertoárjának részét, “helyette” ott a Link to Windows.

Kamera

Az A52 kamerájára majdnem lehet mondani hogy remek, számomra az egyetlen probléma a telefotó érzékelő hiánya volt. A szenzor-négyes fő egysége a 64 megapixeles, f/1,8-as rekeszértékű, 26 mm fókusztávolságú optika, amely PDAF-fel, valamint OIS-sel is rendelkezik. Ezeknek köszönhetően a fókuszt hamar megtalálja a készülék és az erősebb rázkódások is “arrivederci”-t mondtak, így a felvételek mozgása elég sima.

A Galaxy A52 fő kamerájának nappali képei rendben vannak bár nem kiemelkedően jók. A dinamikai tartomány széles, amit a középkategóriában megszokhattunk. A színek élénkek anélkül, hogy túlzásba esnének. Részletgazdagságra panasz nem lehet. Az egyetlen valódi kérdés, hogy a felvételeknél miért maradt valamivel magasabb zajszint és zajcsökkenés, ez nem tipikus Samsungos húzás. A vonalélesség teljesen rendben van, a színek pedig samsungosak, azaz egy kis túlszaturációnak köszönhetően nagyon élénkek a képek, a hangulatuk boldogságot áraszt.

A második legfontosabb szenzor egy 12 megapixeles, f/2,2-es rekeszértékű, 123°-os látószögű egység, ami már kevésbé jó, mint a főszenzor, de szoftveresen eltüntethető a halszem-effekt miatti görbület, valamint a beégés sem volt gyakori jelenség.

A másik két szenzor 5-5 megapixel felbontással garázdálkodhat makrofotózás, valamint portré gyártás terén, mindkettő rekeszértéke f/2,4.

Nekem hiányzik a kínálatból a telefotókamera, ami miatt a nagyobb testvér, a Samsung Galaxy A72 - tesztünk itt olvasható - talán vonzóbb, és a szoftveres gomb sincs meg a kétszeres nagyításra, hogy legalább érzésre azt hihessem, hogy veszteségmentesen zoomolok, marad cserébe az elhanyagolható 4x és 10x “kamu” zoom

A Galaxy A52 ultraszéles kamerája 12 megapixeles képeket rögzít. Adott némi furcsa lágyság, főleg a keret szélei körül, és a Samsungnak nem sikerült a színtudományt teljesen konzisztensnek tartania a fő érzékelővel. A színek kevésbé telítettnek és élénknek tűnnek, és a teljes paletta kissé hidegebb. Ettől eltekintve a szenzor teljesítménye fix.

A készülék mind világosban, mind sötétben éles és szép képeket készít, ám a nagyítást nem igazán tudom ajánlani, hiszen veszteséggel jár. Ugyan alapból a 64 megapixeles kamera 4-es pixelösszevonással 16 megapixel felbontású képeket készít, kihasználhatjuk a teljes felbontást, de nincs rá szükség, hiszen sötétben úgy gyengébb képeket kapunk.

A maximum felbontást nagyon ritkán használom, a saját telefonomon az első pár héten viccesnek éreztem, hogy 48 megapixeles felbontású képeket készít, de ez már hidegen hagy. A tudat is, a képek méretéről nem is beszélve, amióta nincs ingyen a korlátlan Google Fotók, fáj a tudat is.

A Galaxy A52 gyenge fényviszonyok mellett készült fényképei várakozáson felüliek egy középkategóriás számára. Szép mennyiségű részlet marad, bár a zaj a gyenge fényviszonyok mellett készült képeknél még nagyobb probléma. Megfigyelhető egy kis mennyiségű deszaturáció, ám a színek általában nem rosszak, és a dinamikatartomány szélesebb a megszokottnál.

Az éjszakai mód a várakozásoknak megfelelően színesíti a jelenetet, de ennél többet nem kell várni tőle. Az algoritmus néha kék foltokat hagy maga után, az éjszakai égbolt gyakran felhősnek tűnik. Az árnyékok éjszakai üzemmódban valamivel jobbak.

A Samsung nem fukarkodott a rendelkezésre álló módokkal. Különleges sorrendben a felhasználók élvezhetik az AR, az Étel üzemmódot, valamint a SINGLE TAKE funkciókat. Ez utóbbi az exponáló gomb egyetlen megnyomásával azonnal megörökít több képet, sőt rövid klipeket is, és tökéletes példája annak, hogy egy korábbi Galaxy csúcsmobil funkciót hogyan tesz a Samsung a középkategóriába.

A kamera app lehetőségei közt találunk HEIF és HEVC kiterjesztést a fotókhoz és videókhoz, van lebegő képkészítő gomb, hangparancsok, tenyér felmutatására kép készítés.

Persze van Pro mód is, 50-4000 közti ISO-val, 1/6000-10 másodperc közti záridővel, 2300K-1000K közti fehéregyensúly is. A Pro mód egyik érdekes és nem túl gyakori kiegészítése a külön Szintek menü, amely a kontraszt, a kiemelések, az árnyékok, a telítettség és az árnyalat vezérlését kínálja, mint egy utólagos képszerkesztő esetében, de itt beépítve megkapjuk.

Videózás terén a felbontás 4K@30fps és 1080P@60fps-es maximumokat ér el, ennél van telefon ami többre, sajnos ez nem nyűgöz le, de az ár-érték arányt figyelembe véve nem számít rossznak egyáltalán.

A szelfi kamera felbontása 32 megapixeles, a szoftverrel összedolgozva pedig elég gyorsan azonosítja arcomat, így problémamentesen beenged a rendszerbe.

Kijelző

Az előlapi 6,5 colos kijelzőt körülvevő keret szép és vékony. Nem annyira vékony, mint a Galaxy A51-en, de a különbség szemmel látható. Az ügyes mérnökök olyan újításokat hoznak, amit éppen felkaptak a szakma írói, így azok a felhasználók is, akik nem csak használati tárgynak tekintik a telefont, többre tartják annál.

Jelenleg a trend a magas képfrissítési ráta, a Samsung mérnökei pedig kihasználják a felhajtást és 90Hz-es frekvenciájú panelt terveztek az A52-be, ami  sajnos nem adaptív ugyan, de az akkumulátor kellően méretes ahhoz, hogy magasabb képfrissítés mellett kellően sokáig húzza egy feltöltéssel.

A 90Hz nagyjából a "belépő szintű" magas frissítési gyakoriságú opció egy modern okostelefonon. Ennek ellenére az extra simaság és reagálóképesség, különösen a görgetésnél, kézzelfogható és nagyra értékelhető a mindennapokban.

A panel az elődökben is AMOLED volt, itt sincs másképp, a fekete tényleg fekete, a sötét mód egyben akkumulátorkímélő hatású is és rendelkezésre áll az Always-on display.

A hat és fél colos kijelző egy kézzel nehezen használható, viszont kellően nagy a tartalmak élvezetes fogyasztásához. A felbontás 1080×2400 pixel, ami kellően éles, nekem nincsenek magasabb igényeim. A pixelsűrűség 407 ppi, a képarány pedig 20:9.

A maximum fényerő 800 nit, ami nem egy rekord, de napon kellően olvasható marad a megjelenítő és ez a fontos, ráadásul a széria régebbi mobiljaihoz képest klasszisokkal fényesebb kijelzőt jelent.

A színek megszokottan közepesen túlszaturáltak, de remekül néznek ki, kifejezetten jó ránézni a képernyőre.

Az ujjlenyomat-olvasó az A52 esetében optikai és a kijelzőbe építve találjuk. Nem túl gyors, cserébe megbízható és pontos. Ha mindenképpen szeretnék felróni valamit a Galaxy A52-nek, akkor az az értesítési LED hiánya, bár ezért némileg kárpótol az Always-on funkció. 

Akkumulátor

Az akkumulátor 4500 milliamperórás kapacitása kellően nagy ahhoz, hogy 8-9 órás képernyőidőt ki lehessen húzni töltés nélkül az A52-vel, ami nagyon király. Ha éppen van más, amivel el lehet ütni aiz időt, bőven elég kétnaponta tölteni, ami egyébként 25 wattal is lehetséges - az ezt támogató töltőfejet külön kell megvenni, a gyári csomagban 15W-ost kapunk -, így az első ötven százalékot nagyjából fél óra alatt beletölthetjük a mobilba, a maradék 50 százalék további 90 percet vesz majd igénybe. Vezeték nélküli töltésre nincs lehetőség. Összességében a 15W-os töltővel 2, a 25W-ossal pedig 1.5 óra töltési időre lehet számítani.

Konkurencia

Mi lehet reális konkurense a Galaxy A52-nek? Xiaomiból méretes a kínálat. Rögtön itt a Poco F3, árban hasonló, ugyanakkor nagyobb teljesítményű Snapdragon 870 lapkakészletet és 120Hz-es AMOLED kijelzőt kínál, HDR10+ tanúsítvánnyal. Ezt sztereó hangszóró egészíti ki. Igaz, fotózásban gyengébb és nem vízálló.

Nem hagyhatom ki a szórásból a Poco X3-at sem, amely olcsóbb az A52-nél, nagyon hasonló hardvert kínál, ám gyengébb a kamera és a kijelző is csak IPS LCD.

Ha a fotózás kiemelten fontos, akkor érdemes egy pillantást vetni a Redmi Note 10 Pro-ra vagy még inkább a Redmi K40 Pro-ra, amely remek párja a Galaxy A52-nek Snapdragon 888 lapkakészlettel, 120Hz-es AMOLED kijelzővel, sztereó hangszórókkal és alacsonyabb, de még mindig hivatalos IP53 besorolással.

Szóba jöhet még a OnePlus Nord, amely azonban IP védelemben, sztereó hangszórókban és fotózásban gyengébb.

Házon belül a Galaxy A72 alapvetően egy felextrázott A52, azonban 100 euróval többet kell kicsengetni a dedikált 8 megapixeles telefotó kameráért és az 5000 mAh-s akkumulátorért.

Összegzés

A Samsungnak ebben az évben lenyűgözően sikerült fokoznia középkategóriás játékát. Az új Galaxy A72 és A52 minden eddiginél jobb lett úgy, hogy az alap 4G-s Galaxy A52 valóban megfizethető maradt.

A Samsung Galaxy A52 egy remek tulajdonságokkal ellátott telefon, de ugyanazt éreztem, mint a Xiaomi Mi 10T Pro-nál, hogy azt mondják, hogy így jó, meg úgy jó, de ugyanúgy egy átlagos telefon. Jogos, nem a középkategóriában kell keresni a szent grált.

Míg van néhány telefon, aminél úgy éreztem, hogy “úristen, ez kell”, itt csak annyit konstatáltam, hogy egy átlagos készülék, ami a legtöbbek elvárásainak teljesen megfelel árban és tudásban is.

Ezzel azt szeretném csak kifejezni, hogy a reklámok nekem az elvárásaimat növelték, ahelyett, hogy elhiggyem, hogy milyen tökéletes mobillal van dolgunk. Ehhez képest 125 ezer forintos kártyafüggetlen árért igazán jól összerakott mobilt vehetünk.

Ezen túl az AMOLED kijelző a 90Hz-es képfrissítésével, a vízállóság, vagy a már jól ismert, könnyen kezelhető szoftver jó ok lehet arra, miért érdemes vásárolni a konkurenciával szemben.

Mindezzel együtt azt kell mondanom, hogy a tavalyi A51-hez képest bár kissé emelkedett az ár, cserébe kapunk 90Hz-es kijelzőt, IP67-es burkolatot, sztereó hangszórókat, nagyobb akkumulátort, gyorstöltést, sokkal jobb kamerát és optikai képstabilizátort. Akárki akármit mond, a 2021-es Galaxy A széria messze legjobb ár-érték arányú modellje és emiatt várhatóan nagy sikert is arat idén, a Galaxy A52.

Előnyök	Hátrányok
Hosszú üzemidő	Nincs telefotó kamera
Remek kijelző	Sok műanyag a burkolat esetében
Vízállóság