Samsung Galaxy Note20 5G teszt

A Samsung rendkívül ügyes a “vedd meg a még jobbat” üzletpolitikában, hiszen a Galaxy Note20 szériában kiadtak egy extrém menő telefont közel félmillió forintért, mellette pedig itt van egy szintén zseniális és továbbra sem “budget” készülék, amin néhol észlelhető a spórolás.

Ez a teszt kevésbé lesz részletes, mint a Note20 Ultráé, ezúttal főképp a különbségekre fókuszálunk, ehhez az Ultra tesztjét itt találod, viszont éppen emiatt egy sokkal könnyebb olvasmányra kell számítani.

A Samsung Galaxy Note20 sajnos nem a gyári csomagolásban érkezett, a vásárlók ugyanolyan fancy dobozt fognak kézhez kapni, mint a drágább variáns tulajdonosai. Ebben a dobozban nem a Note20 Ultra pihen, viszont ugyanúgy jár hozzá egy 25 wattos hálózati adapter, egy darab, két végén Type C kábel, egy nagyon jó hangzást biztosító, vezetékes, USB C-s AKG füles és persze a SIM-tű és az iszonyat unalmas használati utasítás.

Kinézetre nem a méret a legszembetűnőbb különbség a két Note20 között - tesztünk alanya 161.6×75.2×8.3 mm méretekkel rendelkezik, míg az Ultra 164.8×77.2×8.1 mm-rel, hanem a sokak örömére le nem kerekített kijelző és tapintás után a hátlap anyaga, ami ez esetben műanyag és nem üveg! Esztétikai szempontból előnyösebb a nem Ultra Note20 kameraszigete a hátlapon, hiszen kevésbé türemkedik ki, kisebb méretű és véleményem szerint szebb is.

Az anyaghasználat egy középkategóriás készülék és egy pár éves csúcskategóriás ötvözete, hiszen a hátlap a kategóriájának “fogd meg a söröm”-et kiáltva műanyag, míg az előlapon az ötödik generációs Gorilla Glass védőüveg a burkolat, a jelenlegi hetedik helyett. A keret fémből készült, ez fogja össze a szendvics panelt. Ilyen anyaghasználat mellett számomra meglepő volt, hogy a készülék IP68-as vízállósági tanúsítvánnyal rendelkezik, de az semmiképp nem árt. Dizájn szempontjából a Note20 sokkal inkább tűnik a Note10 Lite utódjának, mint a Note10-ének. 

Mivel jelen esetben is a kijelző szolgál beszédhangszórónak, ezért a káva minimális, a megjelenítő pedig csak a kameralyuk miatt lesz konkáv. Egyébként a panel technológiája a  2011 óta jelen lévő Super AMOLED Plus, a képfrissítést meghagyták 60 hertzen, ami azért a 350 ezer forintos árkategóriában nagyon-nagyon gáz 2020 második felében. 

A képernyő mérete 6.7 inch, azaz a pixelsűrűség 393ppi. Itt látszik a méretkülönbség a 6.9 colos Ultrához képest. Érdekes, hogy a képarány sem egyforma, a Note20 ugyanis 20:9, míg az Ultra 19.3:9 aránnyal dolgozik. Ez praktikusan annyit jelent, hogy a Galaxy Note20 csak picit kisebb és keskenyebb, de mégis elég nagy.

A Note20 felbontása fixen 1080×2400 pixel, szemben az Ultra változtatható felbontásával, amelynek maximuma 1440×3200 képpont, így tesztünk alanya 393ppi képsűrűsége áll szemben a nagyobb testvér 511ppi értékével. Bár jóval nagyobb így a sűrűség, a Note20 kijelzője is gyönyörű éles és jól látható, nem szőrös. 

Ezeken a részleteken túl a színek szépek, a kép éles és kontrasztos és mivel AMOLED a panel, ezért a fekete az fekete, rendelkezésre áll a mindig aktív kijelző is. A megjelenítő alá került az ultraszónikus ujjlenyomat-olvasó, ami nagyon gyors és pontos, és mivel nincs szüksége plusz fényre, éjszaka nem égeti ki a retinámat.

Igazán ciki lenne egy Samsung Galaxy Note készüléknél, ha nem lenne S Pen hozzá, szerencsére ezt nem lépte meg a gyártó, de nem is fogja, ez a széria lelke. Az S Pen annyival maradt butább az Ultra tollánál, hogy a késleltetés 26 milliszekundum, míg a drágábbik modellnél csak 9. A gesztusos-hadonászós dolgot, a toll gombját és gyakorlatilag az összes funkciót megtartották, szóval más téren nem lett rosszabb az S Pen, sőt, a Note 10+-hoz képest is kevesebb a késleltetés.

A Samsung Galaxy Note20 szoftvere a kijelző képfrissítés és a felbontás módosításának lehetőségén kívül egy az egyben ugyan az, nem vették ki az edge panelt és az edge lightingot sem, pedig a kijelzőnek nem görbített a széle. Az operációs rendszer Android 10 One UI 2.5 felhasználói felülettel, ez egészen Android 13-ig és One UI 5.x-ig frissülni fog a gyártó ígéreteinek alapján.

A hardver Európában a 7nm-es technológiára épülő Exynos 990-es processzor nyolc maggal, ehhez “csak” 8 gigabájt RAM-mal és 256 gigabájt UFS 3.0 típusú tárhellyel érhető el. Az Ultra annyiban más, hogy 12 gigabájt RAM és több tárhely is választható hozzá. Fontos különbség még, hogy míg az Ultra microSDXC kártyával bővíthető, addig a Note20 nem fogad semmilyen bővítő egységet.

Tesztünk alanya is számítógépesíthető a DeX segítségével immár teljesen vezeték nélkül (Miracast-képes tévével/monitorral, ennek hiányában DeX kábellel, HDMI adapterrel vagy Multiport adapterrel), hiszen már nincs szükség a drága kütyüre. 

A kamera jelen esetben más összeállításnak örvend, mint a nagytesó, nyilván gyengébb, de egyáltalán nem csúszik ettől alsóbb kategóriába.

A képek színei hasonlóan jók, mint a Note 20 Ultra esetében, ám a fő szenzor nem 108, hanem 12 megapixeles, cserébe Dual Pixel PDAF van benne, szemben a kevésbé szerencsés lézeressel az Ultra esetében. 

A nagyobb felbontásért cserébe be kell áldozni a látószöget, a teleobjektív 64 megapixel felbontású, a rendszer pedig nem periszkópos, pedig az Ultrában az. Extra funkciója a 3x-os hibrid optikai zoom, ezzel még teljesen vállalható képek készíthetők, a 30x-os nagyítást egyszer érdemes kipróbálni, aztán el is felejteni. A harmadik, széleslátószögű egység 12 megapixeles. A vonalélesség, ha nem nagyítunk túlzottan a képbe, akkor rendkívül jó. Őszintén szólva figyelembe véve, hogy mobilos fotókról van szó, mindkét Note20 fantasztikus képeket készít. 

Mozgóképeknél a maximális felbontás ugyanúgy 8K@24fps és 4K@60 fps, míg a lassítás 1080p@240 fps, a szuperlassítás 720p@960 fps, és ami a legjobb, hogy egyáltalán nem esik szét a végeredmény. Az optikai és az elektronikus képstabilizátornak köszönhetően rendelkezésre áll a szuperstabil videós mód, ami nevéhez méltóan valóban szuperstabil. Akik szeretnek videózni, értékelni fogják a teljesen manuális módot is. 

Az akkumulátor 4300 mAh kapacitású, a töltés egyezik az Ultrával, azaz kábellel 25, drót nélkül 15, reverz módon 9 watt. Maga a tényleges töltés kicsit több, mint másfél órát vesz igénybe vezetékesen, ami tök jónak számít, míg a képernyőidő 7-7,5 órát is elér simán. Fél óra alatt 50% tölthető a telepbe a gyári töltővel. Akárcsak nagyobb testvére, a Note20 is ugyanúgy egy kényelmes napot biztosít egy töltéssel. 

Összefoglalva tehát a Note20 és a Note20 Ultra különbségei:

• A Note20 hátlapja műanyag
• A Note20 S Penje 25ms késleltetésű az Ultra 9ms-hoz képest
• A Note20 kijelzője kisebb felbontású
• A Note20 kijelzője 60Hz-es, nincs más frekvenciára lehetőség
• A Note20 Ultra bővíthető és több RAM/ROM összeállításban választható

Ami biztos, az az, hogy a Note20 is egy kiváló okostelefon lett, ehhez kétség sem fér. Még így 2020-ban is menő ez a tollas megoldás, de a gyakorlatban rengeteg felesleges funkció tartozik hozzá, amit én személy szerint nagyon szívesen becserélnék egy üveg hátlapra, hiszen az jobban néz ki és inkább illik egy 350.000 forintos telefonhoz, de van egy olyan szegmense a vásárlóközönségnek, amely számára nélkülözhetetlen vagy a munkához vagy pedig a rajzolási képességek miatt és nem is akarnak lemondani róla. A Note nem mindenkinek való. 

Aki nem ragaszkodik az S Penhez, annak minden szempontból logikusabb a Galaxy S20+-t választani, míg arányaiban jobban megéri per pé a Note10 szériában körbenézni jelenleg. Bár a Note-ok elég jól tartják az árukat, a Note20 használtan lesz kiváló vétel egy évesen. 

Ilyen áron 2020-ban túl sokat kell érte kifizetni, amikor a magas képernyőfrissítés, az igazán gyorsan tölthető akksik a menő. A Samsung részéről jó húzás volt, hogy pár dolgot beáldozott annak érdekében, hogy egy igazán jó Note ne félmillió forintba kerüljön, ennyiért viszont csak picit nehezíti meg a választást. 

Írta: Herskovits Gábor