Xiaomi Mi 11 Lite 5G teszt

Két féle olvasó létezik, az egyik az, aki vásárolni szeretne egy új telefont, majd végigolvassa az adott készülékről az összes létező tesztet (vagy nem), a másik fajta olvasó pedig olyasmi okért olvas, amiért én írok, egyszerűen telefon fan, akkor is örömmel olvas ezekről az okos szappantartókról, ha az előző telefonja még nem érte el a “nyulat lehetne vele dobni” állapotot.

Előbbieknek valószínűleg teljesen mindegy, milyen lehet határtalan mennyiségű telefont használni, utóbbiakat érdekelheti, hogy amikor a telefon egy “átlagos darab”, akkor könnyebb úgy hozzáállni, hogy pár perc szórakozás, aztán már csak pár napig átlagos használati tárgy, de meg lehet unni gyorsan. Ilyesmit vártam a Xiaomi Mi 11 Lite 5G-től is, ám már első pillanattól kezdve pozitívan csalódtam. 

Éppen eperfagyit készítettem, amikor csöngetett a futár, átvettem a telefont és önfeledt örömömben téptem fel a buborékos fóliát, hogy előhúzhassam a minimalista fehér dobozt, aminek oldalán a “with easy access to the Google apps you use most” felirattal oltják a Huaweit. 

Kicsomagolás

A dobozt kibontva “wow”-k és “azta, de menő”-k kíséretében körbeforgattam az elképesztően kecses, mindössze 6,8 milliméter vékony készüléket, perceken át simogattam a gyönyörű, matt fekete üveg hátlapot, aminek csak a tisztítása macerás, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy hol a csudában van az ujjlenyomat-olvasó, hiszen anno megnéztem sajnos a kínai és a globális bemutató eseményt is, így egyszer egy borzalmas angolságú szinkrontolmácstól, másodszor pedig egy csak minimálisan kifogásolható angolú fiatalember prezentációjából tudtam meg, hogy a bekapcsoló gombban van az ujjlenyomat-érzékelő. 

Ennek a storynak semmi értelme nem lenne akkor, ha a Mi 11 Lite bekapcsoló gombja is egy lapos, süllyesztett valami lenne, de teljesen úgy néz ki a gomb, mintha nem is lenne benne semmi “szokatlan”. Az ujjlenyomat-olvasó gyors, könnyen elérhető helyen van, viszont csomószor véletlen olvassa le az ujjunkat, aminek a megelőzése érdekében beállítható, hogy a gombot meg is kelljen nyomni feloldáshoz.

Az előlapon a beszédhangszóró a sztereó hangrendszer második tagjaként szolgál, így papíron zseniális a hangzás, gyakorlatilag egy telefonos hangszóró ha nem recseg, már oké, az ilyen-olyan Dolby Atmos szabvány, meg sztereó az nem számít semmit, szimplán marketing, házimozi-rendszereknél, és egyéb audiotechnikai kütyüknél van jelentősége, egy telefonon a hangkeltők úgyis nagyon közel vannak egymáshoz.

A keret tetején az infra port nagyon hasznos tud lenni, ha éppen más tévéjét szeretnéd kapcsolgatni, vagy nem mersz szólni az étteremben, hogy kapcsolják be a légkondit. Viccen kívűl, nem szabad más kütyüjét engedély nélkül irányítani, viszont jóval egyszerűbb, hogy egy eszközről sok készüléket irányíthatsz.

Leírhatok olyan infókat, hogy a keret alján van egy USB C port, de ez alap, a SIM tálcáról pedig annyit érdemes tudni, hogy a megszokott hibrid módon vagy egy SIM és egy microSD, vagy 2 SIM kártya fér el benne.

A telefon IP53 szabványú, por- és fröccsenésállóságot biztosít, remélni lehet, hogy ér is valamit, az esőtől a hivatalosan egyáltalán nem csepp/fröccsenésálló telefon sem megy tönkre, a vízbe pedig nem érdemes beleejteni.

A készülék többi része is teljesen oké, de nagyobb különlegesség nem kapcsolódik hozzá, az előlap Gorilla Glass 6 üvegből készült, a keret pedig alumínium. 

A dobozból előkerült egy szilikon tok, egy 33 wattos töltő és a 3A-es USB C kábel. Mivel jakab portja AKA jack csatlakozó már nem fért rá a készülékre, egy USB C->jack átalakítót is kapunk. Kedves. 

Hardver, szoftver

A Xiaomi Mi 11 Lite 5G hardvere az 5 nanométeres gyártástechnológiával készült Qualcomm Snapdragon 780G, ami képes az 5G hálózatokra csatlakozni és amúgy alapvetően egy “felújított” Snapdragon 855. 

A teljesítménye mások tesztjei alapján hasonló, esetleg kicsivel jobb eredményt ért el, mint a két évvel ezelőtti csúcstelefonok. A benchmark teszteket nem szeretem, mert gyakorlatilag egy szám jön ki, ami aztán minél nagyobb annál jobb. Pontosan úgy, csak nem, meg kicsit mégis. 

Ez a teljesítmény egyébként azért jó, mert így már frissebb telefont választ a felhasználó, így tovább van szoftveres támogatás, azaz jó esetben később fog a polcon porosodni a készülék, ez azért előnyös, mert ezzel a környezeten is segítünk. 

A telefonok hosszútávú használatáról készítettem a Gurutól független Youtube csatornámra videót, szerintem nem kell hatalmas detektívnek lenni, hogy vagy a szerző nevére és csatornájára, vagy az említett videóra rátaláljon valaki. Az egyszeri öko mini-rovat végére érve, a hardverre visszakanyarodva említést érdemel a 6 vagy 8 GB RAM, utóbbihoz akár 256GB tárhely is elérhető, természetesen a 128 GB is, előbbihez “csak” 128. A tároló típusa UFS 2.2, így garantálva van a gyors írási-olvasási sebesség. A tárhely bővíthető microSD kártyával.

A szoftver elemzését az utóbbi 365 napban már rengetegszer megtettem, hiszen a Xiaomi Mi 10T Pro, a Xiaomi Mi 10T Lite, a Redmi Note 10T is járt nálunk. Lényeg a lényeg, (tapadjon a bélyeg) a Mi 11 Lite-on Android 11 alapon MIUI 12 fut, ez egy kellemes, jól testreszabható rendszer remek animációkkal, a gyorsvezérlők, értesítések remekül néznek ki, de talán nagyon részegnek sem kell lenni ahhoz, hogy keverjem az Apple által készítettel. 

A kedvenc, nemrég felfedezett easter-eggem a beállításokon belül az eszköz névjegyénél a tárhely telítettségét jelző “folyadék”. Jogos a csodálkozás, hogy lenne már folyadék a telefonban? Egyszerű: a foglalt és szabad tárhely arányát jelző panel hátterében olyan az animáció, amikor megnyílik a menüpont, mintha egy pohárba kék folyadékot öntenének, majd ha döntögeted a telefont, mozog vele az animáció. Sok haszna nincs, de ilyen apróságok miatt is lesz szerethető a szoftver.

Bekapcsolhatjuk az AOD-t azaz a mindig aktív kijelzőt, ami jelen esetben 10 másodpercig aktív kijelző, viszont van rengeteg téma, amik többnyire borzalmasan rondák szerintem, de bőven van olyan sablon, amit utólag testre lehet szabni.

A szuper háttérkép funkciók elérhetőek, amik rendkívül látványos animációkkal színesítik a szoftvert, melyek vagy random geometriai formákat, vagy a Földet, vagy rosszul színezett Marsot, vagy a Szaturnuszt mutatja beállítástól függően. Nem is tudom, hányszor mondtam már különböző tesztekben, de megemlítem még egyszer, hogy az értesítések és a gyorsbeállítások Apple módra vannak elkészítve. A nagytestvér mindig figyel, de a Xiaomi képek megosztásánál ki tudja törölni az olyan adatokat, mint az információk az eszközről, valamint a kép elkészítésének pozíciója.

Fotózás

A kamera a WOW faktort sajnos nem érte el, ám ettől függetlenül nem rossz a képalkotó hármas. Mostanában szerintem a legnagyobb problémát az jelenti, hogy míg a fő szenzor egy hatalmas felbontású egység, addig a segéd szenzorok el vannak hanyagolva. 

Ez a probléma megfigyelhető a Xiaomi Mi 11 Lite 5G-n is, hiszen a fő érzékelő 64 megapixeles, röviden összefoglalva az esetenkénti kiégéstől eltekintve remek, a 8 megapixeles széles-látószögű, valamint az 5 megapixel felbontású makro szerényebb képességekkel rendelkezik, a telefotó hiányáról pedig ne is beszéljünk.

Mivel nem vagyok a specifikációk híve, azokat csak egy táblázatba kiteszem, ahogy az én (Herskovits Gábor) tesztjeimnél megszokhattátok, a tapasztalatokra fogok fókuszálni.

Fő kamera	64 MP, f/1.8, 26mm
Ultraszéles látószögű	8 MP, f/2.2, 119°
Makro	5 MP, f/2.4
Szelfi	20 MP, f/2.2, 27mm

A fő kamera, a Samsung GW 3-as szenzora alapértelmezetten négyes pixel összevonással 16 megapixeles képeket készít, amiknél a színek a maguk erős szaturáltságukkal gyönyörűek, a vonalélesség nappal teljesen rendben van, éjszaka pedig mondjuk három képből kettő lesz jó. A szenzor mérete 1/1,97”, optikai képstabilizáció sajnos nincs, viszont autofókusz rendelkezésre áll.

A részletgazdagság az teljesen rendben van, zajos képeket nem találtam a galériámban, ám ez azért is lehet, mert mértéket tartva zoomoltam. Említettem, hogy nehezményezem a telefotó kamera hiányát, ami teljesen jogos, hiszen két éve a Xiaominak olcsóbb telefonokban, például a Mi 9 SE-mben sikerült elhelyezni egy telefotó optikát, ami szerintem a makro lencsénél sokkal hasznosabb. 

Mindenesetre a nagyítás élménye nem marad el, van kétszeres zoom gomb, ami nyilván csak digitálisan nagyít, de még így is teljesen élvezhető a kép. Azt tapasztaltam, hogy jellemzően erdőben vagy vizet fotózva a kép világos részei kiégnek. 

Ha szeretnénk magas felbontású képeket lőni, vagy csak fogyasztanánk a tárhelyet, lőhetünk 64 megapixeles fotókat, de ennek nincs sok értelme, nincs érdemben változás a 12 megapixeles képhez képest.

A 8 megapixeles 1/4" méretű Sony IMX355 típusú széleslátó optika napfényben szép képeket készít, de nem dobtam hátast a minőségétől, teljesen átlagos. Napfényben teljesen jók a képek, ám jelen van a halszem effekt, sötétben viszont inkább érdemes hanyagolni a széles-látószögű kamera használatát. Nem azért, mert átlagon aluli, ez számomra egy alapszabály, én sötétben a technológia jelenlegi fejlettsége mellett csak a fő kamerában (meg a szememben) bízom. 

A Samsung S5K5E9 típusú 1/5" méretű makro szenzora az 5 megapixeles felbontásával a jobbak közé tartozik, minősége nappal megfelel, kellően részletgazdag. Az autofókusz rendelkezésre áll 3 és 7 centis távolság között, ha a távolságot rendesen be tudod lőni, akkor többnyire megtalálja a fókuszt.

A szelfikamerát nagyon nem tudom túl részletezni, 20 megapixeles, jó minőségű és vonalélességű képeket lő, de nem ettől szépülünk meg. Ennél sokkal fontosabb, hogy 2D-s arcfelismerésre képes, ami az én esetemben a fekete textil maszkkal és a kék orvosi maszkkal is működött. FFP2-vel nem, de ez megbocsátható “bűn”.

Videós képességeit tekintve 4K@30fps-től kezdődően 720p@960fps-ig képes rengeteg felbontás-képkockaszám kombóra, nekem a kedvencem továbbra is a világon a legtöbbek által használt 1080p@60fps. Elektornikus képstabilizációval a makrofelvételeket kivéve mindig csökkenthetjük a rezgések erősségét.

A kamera szoftvere sok funkcióval rendelkezik, kipróbálhatunk különféle színeffektusokat, amik nekem olyan pocsékol sikerültek ezekkel a módokkal, hogy gyakorlatilag fel sem tűnt a különbség a sima videóhoz képest, a törlés gomb lendületes megérintése mellett átfutott az agyamon, hogy ennek semmi értelme. 

Ami ennél hasznosabb, az a makro videó mód, viszont a fókuszt néha nem találja meg a készülék, ha pedig megtalálja, ám nem elég stabil a tartó kéz, elszáll a fókusz. Ehhez a művelethez tripodot ajánlatos használni. 

Nagyon látványos az automatikusan összevágásokat kreáló vlog mód, így a ritmus érzékkel és videó vágási tudással nem rendelkező felhasználók is menő videókat készíthetnek. Rendelkezésre áll az éjszakai mód a fő és a széles látószögű kameránál is, ez elég hasznos tud lenni, bár nyilván nem olyan jók az éjszakai képek, mint a nappaliak. Rendelkezésre állnak hosszú expozíciós effektek, amik a tömeg fotózására, 3 különféle fényfestésre, valamint az ég és a csillagok mozgásának megörökítésére való. Ezen kívül a film effektusok mód is rendelkezésre áll, amiknek a működését vagy én nem értettem meg, de selejtesek lettek a felvételek, nem emiatt fogok legközelebb Xiaomit venni.

Kijelző

A kijelző egyszerűen a lehető legjobb. Legalábbis számomra az 1 milliárd HDR10+ szín kijelzésére képes AMOLED panel már önmagában is zseniális, de hab a tortán a 90Hz-es képfrissítési ráta, ami ugyan nem a legmagasabb, de másfélszer simábban mozog minden, mint egy mezei 60Hz-es ráta mellett. Ami a Gamereknek hasznos lehet, az a 240 Hz-s érintésérzékelés, így a játékélmény nagyon fluid lehet.

A fényerő nappali fényben kint is többnyire elég, az 500(manuális beállítás) és 800 (auto fényerőállítás) nit közötti maximum fénysűrűség elég erős, nem kellett kézzel árnyékolnom a telefont. A 6,55 colos megjelenítőn 20:9 arányban terül el 1080×2400 pixel, így a kép is éles, a pixelsűrűség pedig 402 PPI.

Számomra élmény volt a megjelenítőre ránézni, a színek egyszerűen gyönyörűek, a fényerő kitűnő, a méret pedig egy kézzel is kis nyújtózkodással használható. Azt azért hozzá kell tenni, hogy aránylag nagy kezem van.

Akkumulátor

Az akkumulátor lehet “ingyen jó pont” rengeteg telefonnál, itt ez az adat nem rossz, de a többi jó mellett eltörpül. A 4250 mAh kapacitású akkumulátor nagyjából 8 órás kijelzőidőt biztosított számomra, a töltés pedig kellően gyors a Quick Charge 4+ és Power Delivery 3.0 szabványoknak köszönhetően, 33 watt, így fél óra alatt nulláról 58%-ra tölthető. Ha nem sietek a reggelivel, akkor az éjszakai töltést el lehet felejteni és a müzli belapátolása ideje alatt egy napnyi használathoz kellő energiát szívhat fel a készülék.

Összefoglalva

Emlékszem még, hogy amikor legutóbb saját telefont vettem, nagyjából 90 ezer forintért vásároltam meg a Xiaomi Mi 9 SE-met, aminek majdnem minden szempontból kategórián belüli utódja lehetne a Mi 11 Lite 5G, csak az előnytelen gazdasági helyzet miatt magas volt az infláció, így nem egészen hivatalos forrásokból nagyjából 110-120 ezer forint körüli áron kapható a Mi 11 Lite 5G, a hivatalos ár pedig 149 ezer forint.

Ebben az árban volt tavaly az Apple iPhone SE második generációja, ami kamerás képességekben nem feltétlenül veri a Xiaomit, viszont több évig kap szoftveres támogatást, emiatt az almás telefont nem szeretnénk majd három év után falhoz vágni. Márkán belül hasonló kicsivel kisebb tudást biztosít a Poco F3, ami kijelző terén a magasabb képfrissítési rátával vonzóbb lehet, viszont a Poco-féle MIUI 12 sokak szerint nem igazán jó, valamint a kamera is gyengébb a Mi 11 Lite 5G-nél.

A tavaly ősszel tesztelt Xiaomi Mi 10T Pro minimálisan drágább, a Pro jelző és a körülötte levő hype miatt nekem nem is tetszett nagyon, mert jobbra számítottam, de egyébként teljesen korrekt tudású a telefon, van róla teszt.

A Oneplus Nord is járt a szerkesztőségünkben, a róla készült tesztet is érdemes elolvasni, ami lényegesen pozitívabb, mint amit én írtam volna, hiszen engem az őrületbe lehet kergetni azzal, amikor túl nagy a hype egy okostelefon körül, attól még, hogy sokat költenek a reklámra, így az elvárásom megnő a telefonnal szemben, így valószínűleg, ha átlagosabb a telefon csalódni fogok.

Slussz poén, hogy két éve a Xiaomi Mi 9 volt nagyjából annyi, mint most a Xiaomi Mi 11 Lite 5G, előbbi pedig Európában a csúcs Mi volt akkoriban. 

Ha beütöd a böngészőbe, hogy Mi 11 Lite, egyből két típusba futhatsz, a 4G-s verzióba és az 5G-s-be. Nyilván a hálózati képességbeli különbség evidens, de van még pár változás köztük, sorolom, hiszen lehet, hogy valakinek elég a kicsivel olcsóbb 4G-s verzió is. A 4G-s könnyebb 2 grammal, a processzora Snapdragon 732G, amihez nem tartozik 5G modem, Wi-Fi 6-ra sem képes kapcsolódni, valamint a kijelző "csak" HDR10 és nem HDR10+ szabványú színeket jelenít meg, az üveg pedig Gorilla Glass 5 és nem 6.

A készüléknek erős ellenfele a Samsung Galaxy A52, amiről hamarosan lesz teszt, hiszen nálam pihen. Hogy ne maradjatok le róla, érdemes bekövetni a Telefonguru Facebook oldalát, valamint Twitteren és Instagramon is jelen vagyunk.

A Xiaomi Mi 11 Lite 5G egy remek középkategóriás telefon lett, gyönyörű kijelzővel, erős processzorral és kedvező árral. Vegyétek! 

Előnyök	Hátrányok
Gyors rendszer, nagy teljesítmény	Nincs telefotó kamera
Gyönyörű kijelző	Nincs vezeték nélküli töltés
Gyorstöltés

Írta: H. Gábor